Színes,  amerikai romantikus vígjáték, 2006

Főszereplők: Channing Tatum, Jenna Dewan, Damaine Radcliff, De’Shawn Washington, Mario
Rendezte: Anne Fletcher

103 perc
Mozipremier: 2006. december 21.

Tyler Gage Baltimore utcáin nőtt fel azzal a biztos tudattal, hogy számára onnan nincs kiút. De mikor a törvénnyel összetűzésbe kerülvén Tylert közszolgálati munkára ítélik, melyet a város Táncművészeti Középiskolájában kell gyakorolnia, egy csapásra megváltozik minden. Megismerkedik Norával, az iskola elsőszámú balerinájával, aki kétségbeesetten kutat valaki után, aki helyettesíthetné sérült táncpartnerét a záróvizsgán. Mikor véletlenül meglátja Tyler mozdulatait, Norának azonnal feltűnik a fiú csiszolatlan, de lélegzetelállító tehetsége. A lány elhatározza, hogy próbát tesz Tylerrel; és ahogy elkezdődnek a közös tréningek, kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük, melyet álló környezetük egyáltalán nem néz jó szemmel. Végül Tylernek csak egyetlen lehetősége marad arra, hogy bebizonyítsa Norának és magának is, hogy meg tud felelni egy olyan életnek is, amely több lehetőséggel kecsegtet, mint amennyiről életében valaha is álmodott.

INFÓ

A film a neves tánckoreográfus Anne Fletcher rendezői bemutatkozása, aki a Hajrá csajok! című film koreográfiájával szerzett magának hírnevet. A főbb szerepeket a most debütáló Channing Tatum és Jenna Dewan játsszák, valamint az Oscar-jelölt és Golden Globe-nyertes Rachel Griffiths, továbbá az R&B szupersztár Mario, aki egy törekvő zenész szerepét ölti magára. A szereplők között találjuk a rap-legenda Dwight "Heavy D” Myerst, Damaine Radcliffet, Drew Sidorát és De’Shawn Washingtont
Miközben a Brad Pitt és Angelina Jolie főszereplésével készült Mr. és Mrs. Smith executive producereként dolgozott, Erik Feiget már egy klasszikus stílusban forgatott, izgalmas táncfilm ötlete foglalkoztatta, ahhoz hasonló produkciót képzelt el, mint amiken ő és barátai felnőttek. Olyan filmek voltak rá hatással, mint a Szombat esti láz, a Hírnév vagy a Dirty Dancing, s Feig úgy érezte, itt az ideje annak, hogy ismét életet leheljenek ebbe a műfajba, méghozzá a mai fiatalok zenéjéhez és világához igazítva.
"Ez az ötlet már évek óta foglalkoztat - mondja Feig. - Emlékszem, hogy annak idején a nagy táncfilmek nem csupán lányokhoz szóltak, hanem a fiúk oldaláról is megközelítették a témát, s ezt nagyon érdekesnek találtam. Van valami univerzális a tánc és a zene szeretetében, s szerettem volna forgatni egy olyan táncfilmet, amely mindenkihez szól, legalább annyira a férfiakhoz, mint a nőkhöz. Ezért is tetszett az a megközelítés, hogy a Step Up egy olyan srácról szól, akinek semmi esélye a kiemelkedésre, s mégis megadatik neki a lehetőség, amit ki is használhat, ha mindent belead.”

A sztori felépítésében Feignek egy saját, sorfordító élmény is sokat segített. "Mikor kissrác voltam, néhány barátommal betörtünk valahová, randalíroztunk, tomboltunk, és ezért közmunkára ítéletek minket - emlékszik vissza. - Az élmény hatására a barátaimmal erősen átgondoltuk, hogy mit szeretnénk az élettől.” Ez hívta életre Tyler Gage karakterét, aki közmunka teljesítése közben kap még egy lehetőséget a sorstól, hogy sorsa új irányt vegyen.
Partnerével Patrick Wachsbergerrel előadták az ötletüket Duane Adler forgatókönyvírónak. Baltimore a történet helyszíne, mivel egyrészt ismerték az alkotók a várost, másrészt kitűnő háttérül szolgálhatott Tyler karakteréhez. Adler közel hat hetet töltött egy tipikus művészeti iskolában, a kaliforniai Culver Cityben található Művészeti Akadémián. "Együtt jártam órákra a diákokkal, végigültem a felkészüléseiket és az ebédszüneteiket, s figyeltem őket, ahogy felkészültek a záróvizsgáikra - mondja. - Mindezt azért tettük, mert filmünkben a lehető leghitelesebbnek próbáltuk lefesteni ezt a miliőt.”
Mikor Anne Fletcher elolvasta a forgatókönyvet, úgy érezte, hogy a Step Up óriási lehetőség lenne a rendezői bemutatkozásra. "Tudtam, hogy képes vagyok arra, hogy leforgassam, ugyanis töviről hegyire ismerem a tánc világát és megértem a fiatal művészeket, mivel én is ilyen közegben nőttem fel - nyilatkozza. - Imádtam a forgatókönyvet, s úgy éreztem, hogy egy rendkívül igazságos történetet mesél el. Ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy csak úgy képes működni, ha megfelelő embereket találunk a kamera mindkét oldalára, hisz a rendező csak annyira jó, mint a csapata.”